{"version":"1.0","provider_name":"BEo Art Design- A rajzolt \u00e9s festett vil\u00e1g.","provider_url":"https:\/\/beibeo.cafeblog.hu","author_name":"BEo Art Design","author_url":"https:\/\/beibeo.cafeblog.hu\/author\/beibeo_art\/","title":"Egyik legdr\u00e1g\u00e1bb kincs\u00fcnk","html":"<p>Az ID\u0150...<\/p>\r\n<p>Az id\u0151 az, amib\u0151l mindig a legkevesebb van, ez\u00e9rt az egyik legdr\u00e1g\u00e1bb kincs\u00fcnk.<\/p>\r\n<p>Sokszor \u00fagy \u00e9rezz\u00fck elpazaroltuk, sokszor kevesellj\u00fck, amit kaptunk bel\u0151le. Sokszor id\u0151t k\u00e9r\u00fcnk, de van amikor mi adunk.<\/p>\r\n<p>Az id\u0151, az, ami gy\u00f3gy\u00edr a f\u00e1jdalmakra, begy\u00f3gy\u00edt sebeket. Az az, ami egyszerre cammog lassan, \u00e9s telik nagyon gyorsan.<\/p>\r\n<p>Sokszor meg\u00e1ll\u00edtan\u00e1nk, de van, amikor siettetj\u00fck, vagy \u00e9ppen halogatjuk. Viszont, vissza soha nem tudjuk ford\u00edtani. Az az, ami k\u00f6ny\u00f6rtelen\u00fcl \u00e9s meg\u00e1ll\u00edthatatlanul halad el\u0151re. T\u00falhalad a sz\u00e9p pillanatokon, de feledteti a rosszat is. Elhom\u00e1lyos\u00edt, de ugyanakkor megsz\u00e9p\u00edt dolgokat. Legy\u0151zni soha nem tudjuk. Eml\u00e9keket hagy maga ut\u00e1n.<\/p>\r\n<p>John Braine mondta, egyszer, hogy \u201eAz id\u0151 olyan, mint a bankk\u00f6lcs\u00f6n: akkor kapja meg az ember, ha m\u00e1r annyija van, hogy nem szorul r\u00e1.\u201d<\/p>\r\n<p>Besz\u00e9lhet\u00fcnk Vele kapcsolatosan a m\u00faltr\u00f3l, a jelenr\u0151l \u00e9s a j\u00f6v\u0151r\u0151l is. A jelen mindig az a pillanat, amiben vagyunk. Ez az, amire k\u00e9t perccel ezel\u0151tt m\u00e9g\u00a0 j\u00f6v\u0151k\u00e9nt tekintett\u00fcnk, \u00e9s szint\u00e9n k\u00e9t perc m\u00falva m\u00e1r a m\u00faltunk. A jelen\u00fcnk a m\u00faltunk \u00e9s a j\u00f6v\u0151nk egyszerre. A Mi\u00e9nk. A Mi id\u0151nk az, amit senki sem vehet el, amir\u0151l Mi magunk d\u00f6nt\u00fcnk, ami Nek\u00fcnk adatott, amit mi sz\u00ednes\u00edt\u00fcnk eml\u00e9kekkel, hat\u00e1rozunk meg c\u00e9lokkal. Az id\u0151 az egyetlen, amit \u201eg\u00e1tl\u00e1stalanul\u201d tudunk kihaszn\u00e1lni, de tehet\u00fcnk b\u00e1rmit, folyamatosan m\u00falik. A legr\u00f6videbb id\u0151t mindig a jelenben t\u00f6ltj\u00fck.<\/p>\r\n<p>Sokszor bizonytalans\u00e1got okoz, \u00e9s tud nagyon nyomaszt\u00f3 is lenni. Ha kev\u00e9s van bel\u0151le, mindig t\u00f6bbre v\u00e1gyunk, ha t\u00fal sok, hajlamosak vagyunk elpazarolni. Mindig v\u00e1runk valamit, ami holnap, j\u00f6v\u0151h\u00e9ten, k\u00e9s\u0151bb lesz, \u00e9s \u00e9szre sem vessz\u00fck, hogy ezzel csak siettetj\u00fck. Az id\u0151 pedig el\u0151bb-ut\u00f3bb mindent felem\u00e9szt. Ha adsz az id\u0151db\u0151l valakinek, megtiszteled vele, ugyan\u00fagy, mint amikor a pontosan \u00e9rkezel, hiszen nem pazarolod m\u00e1s\u00e9t. N\u00e9ha mi osztjuk be, de n\u00e9ha fel\u00fclkerekedik rajtunk. Megtanultuk egys\u00e9gesen m\u00e9rni, sz\u00e1moljuk, \u00e9s folyamatosan att\u00f3l f\u00e9l\u00fcnk, hogy kifutunk bel\u0151le. A m\u00e9rt id\u0151 egys\u00e9gei, az \u00e9v, a h\u00f3nap, a h\u00e9t, a nap, az \u00f3ra, a perc, a m\u00e1sodperc, ami mind-mind seg\u00edt eligazodni a feladataink k\u00f6z\u00f6tt, seg\u00edt tal\u00e1lkoz\u00f3kat egyeztetni, munk\u00e1t v\u00e9gezni, ugyanakkor a l\u00e1that\u00f3 halad\u00e1sa nyomaszt\u00f3 is tud lenni.<\/p>\r\n<p>Sokszor megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00fcnk, ha valami elm\u00falt, de van, amit visszas\u00edrunk. Egy biztos, mindig bebizony\u00edtja, hogy minden akkor \u00e9s ott t\u00f6rt\u00e9nt, amikor \u00e9s ahol kellett. \u00c9s, ahogy Paolo Coelho is megmondta, \u201eSemmi nincs a vil\u00e1gon, ami teljesen rossz lenne (...). M\u00e9g egy \u00e1ll\u00f3 \u00f3ra is pontos napj\u00e1ban k\u00e9tszer.\u201d<\/p>\r\n<p>&nbsp;<\/p>\r\n<p>&nbsp;<\/p>\r\n<p>Kapcsol\u00f3d\u00f3 k\u00e9pgal\u00e9ria:<\/p>\r\n<p>Az id\u0151 m\u00e9r\u00e9se eleg\u00e1nsan \u00e9s pontosan: Fekete-Vincze Be\u00e1ta festm\u00e9ny \u00f3r\u00e1i<\/p>\r\n<p><a href=\"https:\/\/beibeo.cafeblog.hu\/files\/2017\/11\/Clipboard.jpg\"><img class=\"alignnone size-thumbnail wp-image-439\" src=\"https:\/\/beibeo.cafeblog.hu\/files\/2017\/11\/Clipboard-150x150.jpg\" alt=\"\" width=\"150\" height=\"150\" \/><\/a> <a href=\"https:\/\/beibeo.cafeblog.hu\/files\/2017\/11\/Clipboard-1.jpg\"><img class=\"alignnone size-thumbnail wp-image-440\" src=\"https:\/\/beibeo.cafeblog.hu\/files\/2017\/11\/Clipboard-1-150x150.jpg\" alt=\"\" width=\"150\" height=\"150\" \/><\/a> <a href=\"https:\/\/beibeo.cafeblog.hu\/files\/2017\/11\/Clipboard-2.jpg\"><img class=\"alignnone size-thumbnail wp-image-441\" src=\"https:\/\/beibeo.cafeblog.hu\/files\/2017\/11\/Clipboard-2-150x150.jpg\" alt=\"\" width=\"150\" height=\"150\" \/><\/a> <a href=\"https:\/\/beibeo.cafeblog.hu\/files\/2017\/11\/Clipboard-3.jpg\"><img class=\"alignnone size-thumbnail wp-image-442\" src=\"https:\/\/beibeo.cafeblog.hu\/files\/2017\/11\/Clipboard-3-150x150.jpg\" alt=\"\" width=\"150\" height=\"150\" \/><\/a> <a href=\"https:\/\/beibeo.cafeblog.hu\/files\/2017\/11\/Clipboard-4.jpg\"><img class=\"alignnone size-thumbnail wp-image-443\" src=\"https:\/\/beibeo.cafeblog.hu\/files\/2017\/11\/Clipboard-4-150x150.jpg\" alt=\"\" width=\"150\" height=\"150\" \/><\/a> <a href=\"https:\/\/beibeo.cafeblog.hu\/files\/2017\/11\/Clipboard-5.jpg\"><img class=\"alignnone size-thumbnail wp-image-444\" src=\"https:\/\/beibeo.cafeblog.hu\/files\/2017\/11\/Clipboard-5-150x150.jpg\" alt=\"\" width=\"150\" height=\"150\" \/><\/a> <a href=\"https:\/\/beibeo.cafeblog.hu\/files\/2017\/11\/Clipboard-6.jpg\"><img class=\"alignnone size-thumbnail wp-image-445\" src=\"https:\/\/beibeo.cafeblog.hu\/files\/2017\/11\/Clipboard-6-150x150.jpg\" alt=\"\" width=\"150\" height=\"150\" \/><\/a><\/p>\r\n<p>&nbsp;<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/beibeo.cafeblog.hu\/files\/2017\/11\/Clipboard-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}