Nemrégiben a legnagyobb közösségi portál legkreatívabb hobbis csopijában, úgynevezett „book-art” kategóriában, megosztott egy hölgy pár darab, gyönyörű alkotást. A hozzászólások vegyesek voltak. Bár a többségnek tetszett, akadt olyan is, aki „szentségtörésnek” tartotta a könyvek ilyen módon való felhasználását.
A Sógornőm évek óta foglalkozik ezzel a művészeti ággal (igen, én annak tartom), és soha eszembe nem jutott, hogy ezzel „bűnt követ el” a könyvvel szemben. Sokkal inkább láttam benne a sok befektetett energiát, a hosszú éjszakákat, és a csodálatos végeredményt.
Annak ellenére éreztem mindezt, hogy még ahhoz a korosztályhoz tartozom, akik számára a könyveknek igenis értékük van, és annak ellenére, hogy vallom, egy könyvet sem szabad kidobni, holott tudom, hogy örökségként ránk maradt Tolsztoj összest orosz nyelven senki nem fogja elolvasni a családból, mégis megvannak. Valami misztikum övezi őket. Fel tudom idézni, milyen egy új könyv illata, milyen érzés, mikor Én nyithattam ki először, és milyen érzés volt, amikor először olvastam végig egy könyvet, amit Én szerettem volna, és nem a tanterv követelte meg.
Szóval TUDOM, mit jelent a KÖNYV, de mégis vallom, hogy a book-art is igazi művészet, sőt olyan művészet, ami a mások által kidobásra ítélt könyveknek egy új esélyt ad. Mert azok a könyvek, amit a Sógornőm felhasznál, bizony ilyen könyvek. Otthonokban lomként porosodtak, kacatként gondoltak rájuk, majd az első adandó alkalommal meg akartak tőlük szabadulni, és mint a mesében, egyszer csak kaptak egy új lehetőséget, és esélyt arra, hogy ismét jó szívvel tekintsenek rájuk.
De azt hiszem, beszéljenek inkább a képek helyettem, imádom őket egytől-egyig.
Ha tetszett, a további alkotásokat a Facebookon és Instagramon is megtaláljátok.
FVBea
Köszönöm, ha tetszett és megosztod! <3
Instagram: beo_art hungary
Webáruház: BEo Art Design
Kommentek