“Egy vonal egyedül semmit nem jelent. Kell egy második, hogy jelentést adjon neki.” Eugéne Delacroix
A francia romatikus festészet egyik legkiemelkedőbb alakja, Eugéne Delacroix 155 évvel ezelőtt halt meg.
A festészet iránti vonzalma, és tehetsége viszonylag korán megmutatkozott, és a középiskola után nagybátyja segítségével eljutott a klasszicista Guérin műhelyébe, azonban a klasszicizmus kötött formavilágát nagyon ridegnek érezte. Inkább a Louvre-ba járt más festők (Rubens, Veronese, Rembrandt) műveit másolni.
Egy csapásra ismert festő lett, mindössze 23 évesen, amikor Géricault 1818-ban festett Medúza roncsai c. képe alapján megfestette a Dante bárkája c. festményét, 1821-ben. A műértők többsége Delacroix életének fő műveként tartják számon.
E. Delacroix: Dante bárkája
A lovak viselkedését és mozgását folyamatosan tanulmányozta, számos tanulmányrajz, vízfestékes, olajfestékes kép készült róluk. A Vihartól megvadult ló c. alkotása a Budapesti Szépművészeti Múzeumban látható.
E. Delacroix: Vihartól megvadult ló
Miután Angliába ment tanulmányi útra, festményein is érezhető volt, hogy az angol akvarellisták mekkora hatással voltak rá, mind a színvilágukkal, mind az érzékletes festészetükkel.
“A kép első kötelessége, hogy ünnep legyen a szem számára. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kell értelmének lennie.”
Illusztrálta többek között William Shakespeare , Goethe, valamint Byron műveit, ezzel népszerűsítve Őket hazájában.
Az 1827-es Sardanapal halála c. képe megosztotta az addigi rajongóit. A kép sokalakos, mozgalmas, ami inkább a fiatal romantikus művészeknek tetszett.
E. Delacroix: Sardanapal halála
Ezután, Victor Hugo és Bonington tanácsát követve a történelmi festészet felé fordult, és elkészítette A nancyi csata, A poitiers-i csata, Sardanapal halála, A liége-i püspök meggyilkolása c. festményeit, azonban a legismertebb műve ebből az időszakból az 1830-as júliusi forradalom hatására készült, Franciaország emblematikus képe, A Szabadság vezeti a népet című. Allegorikus történelmi kompozíció, középpontjában egy plebejus nő az utcai barikádok felett lobogtatva a francia trikolort, oldalán a kis Gavroche-sal a francia szabadság jelképévé emelkedik. 1831-ben mutatták be a Salonon, óriási sikere volt.
E. Delacroix: Szabadság vezeti a népet
“Valakinek végletesen merésznek is kell lennie: mert merészség, sőt vakmerőség nélkül nincs szépség.”
1831-ben lehetőséget kapott, hogy Marokkóba utazzon. Ott belekerült egy számára egzotikus világba és éghajlatba, erősebb fények, kolorikus táj. 1832-ben Algériába látogatott. Utazásának tapasztalatait az Algéria nők otthon c. festménye összegzi és számos más kép, amely mind nagyon előremutat színeiben és olykor a felület puha foltokban való megjelenítése által is.
Algériából hazatérve sok megrendelést kapott falfestésre, ezek közül kiemelkedik a Bourbon-palota dísztermének és könyvtárának nagy allegorikus sorozata (1834-1847), továbbá a Luxembourg palota könyvtárának kupoladíszítése (1846), a Louvre Apolló-galériájának mennyezetképe (1848-1851) és a Saint Sulpice templom falképei (1853-1861).
Ezen kívül számos portrét festett. Több önarckép mellett megfestette barátai, Chopin, George Sand, Paganini portréját is.
E. Delacroix: Friedrich Chopin
1855-ben megkapta a Francia Becsületrendet a munkásságának elismeréseként.
Termékeny festő volt, halála végéig alkotott. Utolsó éveit Furstenberg téri műterme és Párizs környéki háza közt osztotta meg. 1863. augusztus 13-án halt meg Párizsban, a Père-Lachaise temetőben nyugszik. A tiszteletére emelt emlékművet a Luxembourg kertben láthatjuk. Delacroix halálával tulajdonképpen véget ért a romantikus festészet korszaka.
“A zseni legfőbb tevékenysége: az elrendezés, az összeillesztés, az összefüggések helyesebb és átfogóbb meglátása.”
Forrás:
FVBea
Köszönöm, ha tetszett és megosztod! <3
Instagram: beo_art hungary
Webáruház: BEo Art Design
Kommentek