“Azt mondják, hogy az embernek ráguglizni a saját nevére olyan, mintha belépne egy olyan szobába, ami teli van emberekkel, akik csupa rosszat beszélnek róla. Tehát ilyenkor a mazochizmus keveredik az egomániával. Általában azért keresel rá magadra, hogy szépeket olvass saját magadról, de csupa szörnyűséggel találkozol. És ez akkor is így van, ha húsz kommentből tizenkilencben agyondicsérnek, ám ez az egy rossz is teljesen tönkre tudja tenni a napod.” Daniel Radcliffe
Hihetetlen, hogy Daniel Radcliffe, magát Harry Pottert alakító színész július 28-án már a 28-ik életévét tölti be.
Harry Potter (Daniel Radcliffe) rajzolta Fekete-Vincze Beáta, 2013
A film maga és sikere több szempontból is motiváló. Bár Radcliffe előtte és azóta is több filmben, sikeres színdarabban játszott, mégis, mai napig a kis varázsló fiúval azonosítják. Az első rész 2001-ben került vászonra, és a színész akkor még csupán 11 éves volt. Sajnos a korán jött siker hozott magával más problémákat is, így Radcliffe egészen fiatalon súlyos alkohol függő lett, végül mindössze 20 éves volt, amikor rádöbbent, hogy hogy teszi magát tönkre, így végleg lemondott az italról.
Bár nyilván egy színésznek sem tesz jót, ha egy szereppel azonosítják, vagy abból a körből nem tud szerepelni, ennek ellenére nem szabad elfelejteni soha, hogy mi hozta a sikert, így egy kicsit (Radcliffe születésnapja alkalmából 😀 ) térjünk vissza a sorozathoz.
Már maga a “születése”, hiszen J.K. Rowling köztudottan nehéz körülmények között élt a kislányával, amikor a varázsló tanonc könyveket írta. 12 kiadó utasította vissza, mielőtt 1997. júniusában megjelent. Később motivációként tekintett rá: “Talán nem buksz el olyan mértékben, ahogy én tettem. De az életben néhány bukás elkerülhetetlen. Lehetetlen úgy élni, hogy az ember ne bukjon el valamiben, hacsak nem élsz olyan óvatosan, hogy nem is éltél igazán. Ebben az esetben már elbuktál alapból.”
Az összes filmet megnézve egy-két dolgot felfedezhetünk a saját életünkből, feszültségeinkből is.
Csak gondolkozzunk el, mi lenne, ha lenne nekünk is varázserőnk? Vajon Nekünk is folyamatosan meg kellene küzdeni a gonosszal, az irigyekkel, akik mind el szeretnének minket tiporni? Képesek lennék elfogadni, hogy a varázserő nem csak arról szól, hogy minden szép és jó, ha pedig nem, azzá varázsoljuk, hanem folyamatos harc a magunk és társaink, környezetünk biztonságáért, életéért? Vajon képesek lennék folyamatosan küzdeni valami ellen, amíg el nem ismerjük, hogy vagy Ő, vagy Mi, mert ketten nem létezhetünk egyszerre? El tudnánk viselni, hogy még a varázserővel sem láthatunk át mindenkin, és a közelünkben is vannak olyanok, akik becsap(hat)nak? Hogy hiába fejlődünk folyamatosan, hiába próbálunk előrébb jutni, hiába tanulunk mindennap valami újat, Valaki(k) mindig akadályt gördít(enek) elénk? Hogy két énünk van, akik harcban állnak egymással, és a rosszabbat le kell győzni?
“Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket.” Harry Potter
Ha így nézzük a dolgokat J.K. Rowling talán a saját belső feszültségeit vetette papírra.
“Sötétség nélkül nem létezik a fény sem.” Harry Potter
És igen, ha jobban belegondolunk, tényleg, nem ezeket csináljuk mindennap a való életben is?
Nem küzdünk, vagy küzdöttünk már meg gonoszsággal, irigységgel, szembesültünk azzal, hogy valaki el szeretne minket tiporni, csak azért mert mondjuk, sikeresebbek vagyunk Nála?
Soha nem volt még olyan, hogy saját magunkban folytattunk küzdelmet, mert tudtuk, hogy ha legyőzzük valamiben Önmagunkat, csak akkor tudunk tovább lépni?
Nem történt még meg, hogy hozzánk közel álló emberekről derült ki, hogy nem segít, hanem akadályoz minket a fejlődésben, a továbbjutásban?
Nincsenek saját démonaink, akikkel naponta megküzdünk, csak éppen nem Voldemortnak, Dumbledornak, horcruxnak, dementoroknak, stb. hívják őket?
“Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket.” Harry Potter
És a napi küzdelmek során nem éreztük soha úgy, hogy itt már csak a csoda segíthet?
És, ugye hogy segített mindig valami? Ugye, hogy mindig jött az a bizonyos csoda? Ez a csoda pedig nem más, mint az ami bennünk van, legbelül, mégpedig a hit saját magunkban, a saját (varázs)erőnkben!
“Álmainkban olyan világban járunk, ami csak a miénk.” Harry Potter
“Ahol a sikert osztják, a hitünk értéke többet nyom a latban a követőink számánál.”
Boldog születésnapot Daniel!
FVBea
Köszönöm, ha tetszett és megosztod! <3
Instagram: beo_art hungary
Webáruház: BEo Art Design
Kommentek