“Semmi sem abszolút. Minden változik, minden mozog, minden forgásban van, minden elszáll és eltűnik.”
A fenti sorok Frida Kahlo-tól származnak, aki 111 évvel ezelőtt, 1907.07.06-án született. A XX.-ik század és elsősorban hazája, Mexikó meghatározó alakja volt.
Közismert, Önmagáról készített portréival, ha úgy vesszük, megelőzte a mai kor “selfi-őrületét”. 🙂 145 festményéből 60 önarckép. Saját maga így nyilatkozott erről:
“Azért festem magamat, mert oly gyakran vagyok egyedül, s magamat ismerem a legjobban.”
Még 6 éves volt, amikor gyermekbénulás miatt az egyik lába deformálódott, és, hogy ezt leplezze, előszeretettel hordott férfiruhát, később pedig a mexikói hatalmas szoknyás népviseletet. Erre a testi hibára sérült rá, amikor 1925-ben a busz, amin utazott, villamossal ütközött. Súlyos gerincsérülésével hónapokra kórházba került, és ágyhoz kötött lett.
Lesarkítva és kifordítva a helyzetet, tulajdonképpen ennek a szerencsétlenségnek köszönhetjük a múlt századi művészet egyik meghatározó stílusát, és festőnőjét, ugyanis, unalmában kezdett festegetni. Városi legenda szerint az ágya fölött volt egy tükör, amiben látta saját magát, és az alapján festette meg az első önarcképeit.
“A szenvedély az a híd, amely eljuttat a fájdalomtól a változásig.”
1927-ben ismerkedett meg a nála jóval idősebb, ismert festőművésszel, Diego Riverával, akivel 2 év múlva össze is házasodott. Férje hatására döntötte el, hogy végleg a festészetet választja az addigra már aktív politikai életével szemben. Házasságuk, bár 10 évig tartott, nem éppen a hűségről szólt egyik fél részéről sem, azonban annyira összetartoztak, hogy 1940-ben ismét összeházasodtak. Kapcsolatukat megpecsételte az is, hogy Frida balesete miatt képtelen volt kihordani egy gyereket, és emiatt rengeteg abortuszt kellett átélnie. Ennek a fájdalmát jelenítette meg a Henry Ford kórház című mély érzelmeket sugárzó képén is.
Első nagy sikerű kiállítása 1937-ben, több festővel közösen volt Mexikóban, viszont egy évvel később már teljesen önálló kiállítása nyílt New Yorkban.
1946-ban megműtötték egyre jobban fájó gerince miatt, ám a műtét nem volt sikeres, így 4 évvel később még 7 operációja volt, mégis tolószékbe kényszerült.
1953-ban pedig amputálni kellett a jobb lábát. “Minek nekem láb, ha a szárnyaimmal repülni tudok?”
Az amputáció sem akadályozta meg abban, hogy elmenjen első önálló mexikói kiállítására, és mindenki legnagyobb meglepetésére ágyban vitette magát a helyszínre.
1954. nyarán tüdőgyulladást kapott, ennek ellenére elment egy tüntetésre. Egy héttel születésnapja után, mindössze 47 évesen, 1954.07.13-án meghalt. Naplói utolsó bejegyzései nem zárják ki az öngyilkosságot sem, annak ellenére, hogy az orvosok a tüdőgyulladást állapították meg.
“Remélem, hogy boldog a távozás, és remélem, hogy soha nem térek vissza.”
Művészetét sokan szürrealistának nevezik, azonban Ő ez ellen még életében tiltakozott, mert szerinte Ő a valóságot festette meg, és nem rugaszkodott el tőle. Előszeretettel használta a mexikói kultúra jelképeit, színvilágát. Szimbólumvilága könnyen megfejthető, és szinte mindig önéletrajzi ihletésű.
Megfestette örömét, bánatát, vállalva minden érzelmét leplezetlenül. Ahogy testi lelki betegsége elhatalmasodott rajta, ecsetvonásai durvultak.
A Kék házat, ahol élete végéig élt, és alkotott, Diego a mexikói államnak adományozta, ahol 1958-ban nyílt meg a mai napig látható Frida életét bemutató kiállítás.
Itthon pedig, mától (2018.07.06) látható a Magyar Nemzeti Galériában a Szépművészeti Múzeum közreműködésével létrehozott Frida Kahlo – Remekművek a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedóból című kiállítás.
“Merj élni, meghalni bárki tud!” Frida Kahlo
FVBea
Köszönöm, ha tetszett és megosztod! <3
Instagram: beo_art hungary
Webáruház: BEo Art Design
Kommentek