Ma lennél 98 éves….Sajnos nagyon pici voltam, amikor már beteg lettél, de mindig azt hallottam, hogy nagyon büszke Nagypapa voltál Rám, az első unokádra, ugyanúgy, mint később a többiekre.
A körülményekhez képest, és a nehezebb napok túlélése után, mindig méltóságteljesen viselted a betegséget. Fogalmam sincs, hogy lenne-e, van-e még egy ember a Földön, aki elviseli a terheket, amit Rád róttak. Te mégis tűrted, tűrted a mozdulatlanságot, és később a némaságot, egészen a végéig.
Még csak éppen nyugdíjba mentél, még éppen csak élvezhetted volna a megérdemelt pihenést, az unokázást, az igazi “megöregedést”, de a sors közbeszólt. Neked, aki szinte az összes múlt századi történelmi eseményt túl-, és átélted, Neked, aki hazajöttél a munkatáborról, amiről a családodnak még nem mesélhettél, Nekem pedig már nem tudtál, Neked, aki egykoron magas, fess úriember volt, és Neked, az örökmozgónak, akit élete utolsó közel 3 évtizedében az ágyhoz kötött valami megfoghatatlan ítélet.
Nagymamával az 1960-as években. <3 (a rajzot készítette: Fekete-Vincze Beáta, 2017)
27 éven keresztül viselted és cipelted a Sorsodat. Először a teljes jobb oldalad mozdulatlanságát, majd 6 évvel később a beszéd elvesztését, rá 10 évre az állandó fekvések miatt az amputációkat, magát azt a tényt, hogy másokra vagy utalva, mások viselik gondodat, mint egy újszülöttnek, és mindezt azzal a hihetetlen memóriával, és ép ésszel, ami Neked volt. Közel 30 év, ami alatt felnőttem, felnőttünk, és dédunokáid lettek, Sorsok változtak meg, hozzátartozók, a Társad, és egy Gyermeked ment el mellőled. Te kitartottál, és sokáig küzdöttél, és hittél, hogy egyszer még teljes életet élhetsz, és élvezni fogod újra a “Nagypapaságot”. A magad módján élvezted. Látszott az öröm és a büszkeség, amikor találkoztunk, és amennyire tudtad, ki is fejezted.
Pont a születésnapomon adtad fel a hitet és a reményt, és mentél el, 11 évvel ezelőtt. 87 éves voltál.
Ha egészséges lettél volna, közel a 100-hoz talán már ma sem biztos, hogy köztünk lennél, de talán sokkal több közösen eltöltött időből meríthetnénk emlékeket. És én nem csak a jóra, én Rád akarok emlékezni.
A Család, 1962 nyara (Rajzolta: Fekete-Vincze Beáta, 2015)
Talán van egy hely, ahol sikerült kitörni a földi léted béklyóiból, ahol nincs többet némaság, mozdulatlanság, és ahol talán majd egyszer bepótolhatjuk azokat az éveket, amit a Sors bár “megadott”, de mégiscsak elvett Tőlünk…..
És talán ezen a helyen újra együtt vagy Velük, és együtt köszöntenek a születésnapodon….
“A halál nem az élet ellentéte. Az életnek nincs ellentéte. A halál ellentéte a születés. Az élet örök.” Eckhart Tolle
FVBea
Kommentek