Dalí
Ki is volt ez a szürrealista festő, aki a modern művészetben sajátos személyiségével, és festményeivel mindenképpen egy új korszakot nyitott?
Saját magáról így vallott: “Nem az a festő, akinek ihlete van, hanem aki másokat inspirálni tud.”
Neki ez sikerült. Megosztó személyiség volt, és művei ugyanilyen hatással vannak a közönségre. Van aki imádja, van aki nem szereti egyedi meglátását, ábrázolását.
“Az a fontos, hogy terjesszük a zavart, nem pedig az, hogy kiküszöböljük.”
Kevesen tudják Róla, hogy a festményei mellett számos könyvet, balettszövegkönyvet, könyvillusztrációt, litográfiát, színházi jelmeztervet, szobrot, sőt, Walt Disney részére rajzfilmet is alkotott.
Alkotásainál, és elsősorban a festményeinél mindig arra törekedett, hogy meghökkentse, olykor megbotránkoztassa a közönséget. Sokan úgy gondolják, hogy értelmetlennek tűnő alakokat, tárgyakat ábrázol, azonban igenis van egy szimbólum rendszere, ami megjelenik, és az alkotó legbensőbb énjét tárják fel előttünk.
“A bohóc nem én vagyok. De ez a szörnyeteg társadalom nem ismeri fel, hogy ki az, aki azért viselkedik komolyan, hogy elrejtse őrültségét.”
A legtöbb szimbólum az “Égő zsiráf” (1937) c. alkotásán fedezhető fel.
“A spanyol polgárháború idején, 1936–37-ben született mű előterében egy fájdalmas arccal kiáltozó alak imbolyog, s testét csak az egyfajta állványzatként szolgáló mankók látszanak egyenesen tartani. Dalít ez a közönséges gyógyászati segédeszköz, a mankó – visszaemlékezései szerint – már gyerekkorában elbűvölte. A támaszték számára a hatalom és az arrogancia megtestesítője lett, azokat a fix pontokat jelképezte, amelyek nélkül az élet, az emberi létezés darabokra hullana. A fiókok ezzel szemben a bennünk rejlő, de idővel mégis felsejlő, kitárulkozó titkokat szimbolizálják. Érdekesség, hogy e jelkép kialakulásánál nem beszélhetünk „kontrollálatlan gondolatáramlásról”, a legenda szerint ugyanis Dalí éppen angolul tanult, amikor ez az érdekes kép az eszébe ötlött. Az emberi mellkas (chest) és a fiókos szekrény (chest of drawers) ugyanis angolul hasonló kifejezések, s a festőt ez az érdekes asszociáció teljesen megbabonázta.” (forrás: Wikipédia)
Dalí: Az égő zsiráf
A másik legismertebb festménye “Az emlékezet állandósága”, vagy ahogyan legtöbben ismerik “az elfolyó idő”. A legenda szerint a szétfolyó óra képe egy vacsora közben jutott eszébe, és a szétterülő sajt látványa ihlette meg. Maga a kép a múltat és a jövőt szimbolizálja, utalva arra, hogy minden változik.
Dalí: Az emlékezet állandósága (1931)
Ugyanez a kép jóval szerényebb változatban, általam megfestve…. 😀 (Hiába na, kellett egy Dalí otthonra…. 😀 😀 😀 )
“Meghitt világomat saját mitológiám sárkányai védik.”
Legrégebbi művei 1914-re datálhatóak, amikor még csak 10 éves volt. Édesapja támogatta a szárnybontogatásait, és vásznakat, ecseteket, festékeket vásárolt Neki. Édesanyjával való kapcsolata már közel sem volt ilyen meghitt. Több jelentés szerint is a kettőjük közötti kapcsolatból alakult ki identitászavara, és a képeken megjelenő ábrázolásmódja. Édesanyja leánygyermeket várt, és sokáig a művészt lányként kezelte. 1929-ben elkészítette Időnként élvezettel köpök az anyám portrérája (Szent Szív) c. alkotását, ami az első és egyetlen olyan mű volt, amiért magyarázkodott, talán azért, mert érezte, hogy egy bizonyos határon túlment. A műnek köszönhetően Apjával is megromlott a viszonya.
Dalí: Időnként élvezettel köpök Anyám portrérája (1929)
“A túlzás az egyetlen dolog a világon, amiből sohasem elég.”
1934-ben vette feleségül Galá-t akivel egészen Gala haláláig, 1982-ig élt házasságban. Gyermekük nem született.
Utolsó festményeit 1983 körül alkotta. 1984-ben egy tűzesetben súlyosan megsérült. 1989.január 23-án hunyt el.
Lehet szeretni, nem szeretni, elismerni, nem elismerni, de egy biztos, a világ és a művészet történelem kevesebb lenne Nélküle.
“Mindenkinek joga van a saját őrültségéhez.” Salvador Dalí
FVBea
