A napokban többször is szembejött velem egy cikk, ahol a gyerekek frappáns válaszokat adtak. Erről jutott eszembe, hogy egy időben én is írtam a lányom mondatait. Mai napig, ha elolvasom, emlékek törnek elő, és jókat mosolygok magamban, mert maga a szituáció is felrémlik. Egy-kettő anélkül is vicces, hogy bárki ismerné a hátterét, így ezeket megosztom Veletek, és csak remélni tudom, hogy a most már kamaszodó lányom nem tilt le mindenhonnan…. 😀
“Anya! Tegnap olyan finom volt az oviban a CSIPKEBOKOR lekváros kenyér!”
“Március 15-ről: “és akkor Petőfi kiállt a tömeg elé, és elkezdte a harcot önmagával.”
“A születésnapja előtti napon az óvodában így szólt az egyik ovistársa Anyukájához:
– Képzeld, holnap lesz a szülinapom!
Anyuka: – Képzeld, nekem meg 8 nap múlva!
Ő: – Akkor én vagyok az idősebb, mert nekem hamarabb lesz!”
“- Anya! Én már tudom, hogy ki lesz a férjem!
Én: ???
– Apa!
Én: Igen? És velem mi lesz?
Hosszas gondolkodás után: – Hááát, ha nagyon szeretnéd, végül is lehetsz a gyerekünk! ” Nem mondhatom, hogy nem hálás….. 🙂
“Lelkesen mesélte, hogy az oviban a Karácsonyról, és a Jézuskáról beszélgettek, majd az Apukája és közte az alábbi beszélgetés zajlott le:
Apa: – Na, és hol született kis Jézus? (Apa Betlehemre gondolt)
Ő: – Jászolban, és onnan áttették az etetőbe!
Apa: – Hogy hívták az Apukáját?
Ő: – József.
Apa: – És az Anyukáját?
Ő: – Mária.
Apa: – És Máriát hogy hívják még másképpen? (Apa Szűz Máriára gondolt)
A Kislányunk gondolkozott egy kicsit, majd rávágta:
JÉZUS Mária! “
“Oviba indulás előtt szóltam Neki, hogy vegye a cipőjét. Megkérdezte, hogy melyiket, a sportcipőt? Mondtam, hogy nem, a másikat, a FÉLCIPŐT! Félperc múlva megjelent az egyik lábán fél pár, kezében a másik fél pár cipővel, és ártatlan ibolyakék szemekkel megkérdezte: Anya, miért csak a felét vegyem fel, így hogy megyek oviba??? “
“4 éves volt, amikor Mikulási kívánságokról beszélgettünk , mire nagyon komolyan megkérdezte:
– Anya! Te tudod a Mikulás SMS-számát, és elküldöd Neki, hogy miket szeretnék?”
“3-4 éves volt, amikor szórakozott a telefonommal. Egyszer csak sikítás:
Anyaaaa! Gyere gyorsan! Átlátszó lett a telefonod!!!
(sikerült valahogy fényképezőre tenni, és a képernyőn keresztül látta a szobát….. :))”
“- Anya! Amikor a pocakodban voltam, hogy kerültem oda?
Hirtelen semmit nem tudtunk mondani, sem én, sem az apja, de szerencsére nem kellett 4 évesen felvilágosítani, mert gyorsan folytatta:
– MEGETTÉL ELŐTTE??????”
“Anya, ennek a könyvnek ez a FUSS EL VÉGE?”
“Évente kell járni csípőficam kontrollra, és éppen az aktuálisra próbáltam felkészíteni, mert nagyon nem akarta tudomásul venni. Mondtam, hogy nyugodjon meg, csak lefényképezik a lábát (röntgen), mire Ő durcisan: „Akkor sem fogok mosolyogni!” :)”
És az abszolút kedvencem:
“Egyszer csak adott apukájának egy pici, puha puszit. Gyorsan hozzá is tette, hogy most ez egy pici puszi volt. Apa közölte, hogy nem baj, mert legalább szívből jött, mire Ő megrökönyödve gyorsan rávágta:
„Dehogyis! Innen a számból!” :)”
Ez csak egy pici töredéke a sok-sok, általa, a mondatai által okozott pillanatnak. Aki teheti, javaslom, hogy írja fel/le a vicces szituációkat, mondatokat, mert olyan jó rá visszaemlékezni. <3
“Nem érem be azzal, hogy jó a természetem; próféta akarok lenni: a gyerekszáj hirdeti az igazságot. A gyerekek még közel állnak a természethez, a szél és a tenger rokonai, dagadó szavaikból nagy és homályos igazságok szólnak azokhoz, akiknek fülük van a hallásra.” Jean-Paul Sartre
“Az élet rövid, de az ember újraéli a gyermekeiben. A természet alkotója ezt a halhatatlanságot engedélyezte az embereknek.” Anatole France
