“Az élet azért jó, mert újra lehet kezdeni. Tetszés szerint többször is.” Latinovits Zoltán 42 éve nincs közöttünk.
Latinovits, 1931.09.09-én született Budapesten, és mindössze 44 évesen, 1976.06.04-én halt meg, Balatonszemesen.
Édesanyja a híres Gundel Károly, étterem tulajdonos lánya, Gundel Katalin volt, féltestvérei pedig Bujtor István, színész, és Frenreisz Károly, zenész.
A gimnáziumi évek alatt már kacérkodott a színészettel, de még lámpalázasan, beszédhibával adott elő egy epizódszerepet, ám a vendégként jelen lévő Bajor Gizi csak Őt kereste meg az előadás után, és annyit mondott Neki, hogy „Maga menjen színésznek!”
Érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetemen, építészmérnökként szerzett vörös diplomát. Az egyetem mellett kosarazott, vitorlázott, és folyamatosan szavalt, míg végül, 1956-ban Debrecenbe szerződtették segédszínésznek.
![]()
Rajzolta: Fekete-Vincze Beáta (2015)
“A vers az ember legtöményebb megnyilvánulása, leganyagtalanabb röpülése, legforróbb vallomása a létről. A legszentebb játék. A kifejezhetetlen körbetáncolása, megidézése, ritka szertartás, míves fohász. Valami, ami születésének pillanatában a halhatatlanságra tart igényt.”
Ezután, tehetségét felismerve, rengeteget szerepet játszott színházban, és filmben, de összeférhetetlennek, „rendszerellenesnek” tartották nehéz természete miatt, így életének utolsó éveiben egyre inkább hanyagolták.
Nehéz természetéről Ő maga is így vallott:
“Igazságomból nem engedtem soha, káros szenvedélyem a dohányzás, meg az, hogy tehetségtelen, ezért rosszakaratú emberekkel összeférhetetlen vagyok.”
Ruttkai Évával legendás szerelem alakult ki közöttük egy közös munka során. 16 évet töltöttek együtt, aminek a színész halála vetett véget. Ruttkai 10 évvel élte túl Latinovitsot, és mindennap meggyújtott egy szál gyertyát, a gyufát pedig nem dobta ki, hanem egy üvegben őrizte egészen haláláig. Ez az üveg mai napig megvan Ruttkai Éva hagyatékában. “Téptük egymást, de mi értettük egymást legjobban. Amit én csináltam, senki nem tudta úgy szeretni, mint ő…” Ruttkai Éva Latinovits Zoltánról.
“….Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. (…) Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos….” Latinovits levele Ruttkaihoz (részlet)
![]()
Ruttkai Éva (rajzolta: Fekete-Vincze Beáta, 2015)
“Ha az ember külső és belső démonaitól – a háborúktól, a testi-lelki nyavalyáktól, az értelem terheitől – nem próbálna megszabadulni, saját halálos ítéletét írná alá.”
Mai napig nem tisztázott, hogy azon a bizonyos június 4-én mi történt. Egyes vizsgálatok alapján öngyilkos lett, az akkor már súlyos depresszióval küzdő színész, és önként lépett az érkező Nagykanizsa-Budapest gyorsvonat elé, azonban ezt a verziót Ruttkai, a rajongói, és a barátai soha nem hitték el.
“Sohase nyertem, de amit magam megküzdöttem, meg is tartottam. Nem bántam meg semmit, igyekeztem szomorúságom fölött mindig egy darabka kék eget tartani. Megmaradtam embernek, szigetnek, csodálkozónak, reménykedőnek, győzelemre törőnek, gondolkodónak. Megmaradt szívem szeretete, gyűlöletem; és minden felett megmaradtam folyton-keresőnek, “terepfelverőnek”, lázadónak, életmentőnek, értelmezőnek, lassan bölcsülőnek, igazságkeresőnek, nevetőnek.” Latinovits Zoltán
Nyugodjon békében……
FVBea
Kommentek