A Mindenségnek – szeretettel

Olyan picike voltál. Falatnyi, és idegen. Igen, vállalom, hogy idegen voltál. De tudtam, hogy ezt a pici, idegen lényt mindennél jobban meg akarom ismerni, mert minden porcikám ragaszkodik hozzá.

Azt is bevallom, hogy bár nagyon vártalak, de amikor megérkeztél, először megrémültem, Tőled, a vékony, ám annál nagyobb hangodtól, az össze-vissza kapálózó, ökölbe szorított kezedtől, lábacskáidtól.

De menekülni nem akartam, hanem annál inkább meg akartalak ismerni, minél nagyobb volt a hangod. Tudni akartam, ki az az idegen, akit minden gondolatomat kitöltötte az elmúlt 9 hónapban. Ki az, akiért így ismeretlenül is feláldoznék mindent. Ki az, akiért csak arra koncentrálok, hogy meg tudjam nyugtatni, hogy vékony, ámde erős hangja elcsendesedjen, hogy a kapálózó lábacskák elernyedjenek, és pihe-puha bőre újra visszanyerje az eredeti színét, mert a vékony, ámde annál erősebben kiadott hangocskák miatt a vörös és lila színek váltakoztak éppen rajta. 🙂

Fogalmam sem volt, hogy mit akarsz Tőlem, csak remélni tudtam, hogy ha szorosan magamhoz ölellek, megnyugszol. Percről percre fokozatosan szoktunk össze, és alakult ki újra az a szimbiózis, amit éreztem az előtte lévő kilenc hónapban, és tűnt el a születésed utáni 5-10 perc idegensége.

A látvány gyönyörűsége, és a szívemben érzett melegség akkorára duzzadt, amit soha nem gondoltam volna, hogy ember képes érezni. Nem tudtam, és a mai napig nem tudok betelni a szépségeddel, és minden gondolatomban hálás voltam, és vagyok, hogy az enyém, a miénk lettél.

Nem látom a hibáidat, váltig állítom, hogy nincsenek, mert egy földre szállt Angyalnak nem is lehetnek. Magunk elé helyeztünk, bizalmat adtunk az első pillanattól kezdve, és Te abszolút rászolgáltál, (látványosan) soha nem éltél vele vissza. 🙂 Ugyanazt a szeretetet sugárzod vissza, és nekem, nekünk ez bőven elég. <3

Nem tudom még, hogy milyen ember lesz Belőled, ha felnősz, de nem gondolom, hogy olyan nagyon hibáznánk, és ha csak a fele jóságot viszed tovább abból, ami most benned van, akkor már egy csodával több lesz a Földön.

Lassan 12 éve, egészen pontosan, – amikor ezeket a sorokat írom- 4277 napja aranyozod be a minden napjainkat, és hozol fényt a szürkeségbe. A több, mint 4000 napodhoz fel tudnék idézni minden napra legalább egy, de inkább jóval több olyan pillanatot, amikor mosolyt csaltál az arcunkra, vagy büszkeséget hoztál a szívünkbe.

Sokszor felnőtteket meghazudtoló módon végzed a Rád bízott, vagy éppen az általad vállalt feladatokat, kitartásod mindenben példa értékű.  

Nekünk az a feladatunk, hogy vigyázzunk Rád, hogy megtanítsuk, hogy hogyan tudsz majd boldogulni a nagybetűs ÉLET-ben, de azokat a dolgokat, amiket Te tanítottál, vagy éppen tanítasz meg Nekünk, felsorolni sem lehet.

Az, hogy az érkezéseddel két „önző” embert, önmagaddal szemben önzetlenné varázsoltál, hogy felnőtté tulajdonképpen Te tettél minket, hogy a természetességeddel sokszor minket is megállásra kényszerítesz, mind-mind csak töredéke annak, hogy miket adtál Nekünk, és ezáltal a Világnak, legalábbis annak a részének, ami körülötted van.

Még mindig és még jobban meg akarlak ismerni, és tudni akarom, hogy ki az a (ma már) öntudatos tini, aki napról napra nagyobbá varázsolja a szeretetet és a büszkeséget a szívünkben. Ki az, akinek a lénye bevilágít és megszépít mindent. Aki képes a „legrosszkedvűbb” napokat is egy nézéssel, egy mosollyal, vagy egy szóval feledtetni, és vidámmá tenni.

Azt már nem mondom, hogy még mindig rózsaszín minden, hiszen beléptél a kamaszkorba, de jelenleg ez a feladatod, és a dolgod, hogy (bizonyos keretek között) lázadj. Már Te is tudod, hogy vannak olyan pillanatok, amikor sokkal jobban bosszant valami, mint előtte, de még mindig képes vagy arra, hogy ezeket, pillanatok alatt lerázva magadról, előre menjél.

Azt kívánom, hogy mindig tudd, mikor és mit kell kizárni az Életedből, és tudd, mikor és mit kell beengedni, legyen szó eseményről, vagy konkrét személyről. Azt kívánom, hogy mindig képes legyél azzal a derűvel túllépni a nehézségeken, mint most képes vagy. Azt kívánom, hogy a rossz dolgok mindig csak éppen annyi ideig foglalkoztassanak, amíg levonod belőlük a tanulnivalót. Azt kívánom, hogy ösztönösen mindig tudd, mi a jó, és mi a nem, ha hibázol, be tudd ismerni, és a jövőre nézve ki tudd javítani. És végül, de nem utolsó sorban azt kívánom, hogy minden úgy történjen az Életedben, ahogy azt Te szeretnéd. <3

Nagyon szeretlek, nagyon szeretünk!

Anya

„Az embergyerekek a legelesettebbek a világon. Teljesen védtelenül születnek meg, de ösztönösen tudják, hogy a körülöttük lévő felnőtteknek szeretniük kell őket, különben nem tudnának megfelelő módon gondoskodni róluk. Nem elég etetni és ruházni őket. Gépek is életben tudnának tartani egy csecsemőt, ám akkor nem fejlődhetne ki benne az intelligencia és a kedvesség, és tényleg különös teremtmény válna belőle. Mindehhez úgy jut hozzá, hogy szülei gyengéden gondoskodnak róla, énekelgetnek neki, beszélgetnek vele, ringatják, csiklandozzák, szeretgetik: ettől a baba megtelik életerővel, és úgy dönt, hogy az élet szép. Ebben a szituációban testi-lelki szükségletei egyaránt kielégítésre lelnek, emellett egy alapvető felismerésre is jut: “Biztonságban vagyok és szeretnek”. És ezt örökre magával fogja vinni.” Steve Biddulph