A Húsvét ünnepe nem csak egyházi szempontból jelentős, hanem a tavaszvárás ünnepe is, így a világi szokásokkal együtt a megtisztulás, az újjászületés is nagy szerepet kap.
Az Egyház Jézus keresztre feszítését és feltámadását ünnepli, hiszen a keresztre feszítéssel megváltotta minden ember bűnét, míg harmadnap pedig diadalmaskodott a halál felett, elhozva ezzel a megváltás, és feltámadás eszméjét az emberiségnek.
Akár vallási, akár világi szempontból, ilyenkor a legtöbben megállunk, és elgondolkozunk. Ki a bűneiről, a megváltásról, a feloldozásról, ki a megtisztulásról, ki pedig mind ezekkel együtt készít számadást Önmagában, Önmagával szemben.
Ha magunkba nézünk, nagyon nehéz, hogy a saját bűneinket belássuk. Ráadásul egy „bűn” (nem a társadalom, vagy személy ellen elkövetett tettlegességet, a törvényeink által büntetendő elkövetéseket, bűnözéseket értem ezalatt) súlyozása, megítélése függ a személyiségünktől, akár társadalmi, egzisztenciális helyzetünktől, vagy akár érzelmi intelligenciánktól is. Lehet, hogy valaki ellen úgy követtünk el valamit, hogy minket furdal a lelkiismeret, míg egy harmadik személyt, vagy éppen Őt magát meg sem érintette, viccesnek gondolta. Éppen ezért ilyenkor mindig azokra a bűnökre kell koncentrálnunk, és feloldozást keresni, adni magunknak, amelyek mély érzelmi nyomot hagytak bennünk, és akár egy-egy helyzetből való kilábalást, előrelépést akadályoznak, függetlenül a környezet reakciójától. Erre pedig tökéletes alkalom a Húsvét, a megváltás, és/vagy a megtisztulás ünnepe.
Tapasztalatok alapján, az a legnagyobb nehézség, amikor önmagunk számára kell feloldozást keresni, és találni. Ha már nehezen, de eljutottunk oda, hogy beismerjünk bűneinket önmagunknak, és szeretnénk rá feloldozást kérni és kapni, még nem jelenti azt, hogy alkalmazni is tudjuk. Ha vallásosak vagyunk, és Istenhez fordulunk a feloldozásért, és az egyházi képviselők révén, meg is kapjuk, sok esetben még nem jelenti azt, hogy utána már nem lesz lelkiismeret furdalásunk. Ilyenkor Önmagunkat is fel kell oldozni, önmagunknak is meg kell bocsátani. Ez pedig azért is nehéz, mert ez olyan, mintha mentséget keresnénk, ha meg akarnánk magyarázni, hogy az miért ott, miért úgy, és miért akkor történt. Ez lenne szerintem a legegyszerűbb, és sokaknak talán a legjárhatóbb út, de van egy hatékonyabb, ám nehezebb, de hosszú távon mindenképpen kifizetődőbb megbocsátás is. Ez pedig az, amikor mélyen magunkba nézünk, elismerjük, hogy hibáztunk, belátjuk azt, hogy a múltat megváltoztatni nem tudjuk, de a jövőre kivetítve, tanulva a hibáinkból, tudjuk, hogy több ilyet nem követünk el.
Emberek vagyunk, követünk el hibákat, bűnöket, olykor úgy érezzük, hogy ezek jóvátehetetlenek, de kérjünk feloldozást, gyakoroljunk bűnbocsánatot, akár egyházi szempontból, akár világi szempontból, tegyük le a múltat, vonjuk le a következtetéseket, tisztítsuk meg gondolatainkat, és szülessünk újjá!
Tény, hogy erre bármikor van lehetőségünk, de a Húsvét jelentése, a hozzá kapcsolódó szokások, az Ünnep hangulata, a családi légkör, talán egy kicsit könnyebbé teszi ebben az időszakban.
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok Mindenkinek!
Bea
„A húsvét a legnagyobb mélységeket és legnagyobb magasságokat megélő ünnepünk.” Jókai Anna
