Ha nagyon szigorúan átnézem a „papírjaimat”, találok egy olyat, ami alapján öltözettervező (is) vagyok. Nem véletlenül, mert annak készültem még kislánykoromban (csakúgy, mint 10-ből legalább 8 lány…. 😀 )
Ez egy egyéves tanfolyam volt az (akkor még) Könnyűipari Műszaki Főiskolán, ahová ruha-textil-bőripari műszaki menedzserként jártam éppen, a ’90-es évek végén. (ezt még leírni is szörnyű. :D). De tény, hogy nagy csinadrattával volt a végén egy vizsga, ami az általunk tervezett és elkészített ruhák divatbemutatója volt. Imádtam az elejétől a végéig. Szó szerint csak a végéig, mert pontosan az a típus voltam még akkor, hogy amikor megvalósult egy álom, a varázsa ott véget is ért, és már kerestem is a következőt. Ezért van, hogy soha egy vonallal többet nem rajzoltam ruhát. (ha valakit érdekel a vizsgamunkám, akkor a bejegyzés végén megmutatom)
Viszont, a napokban egy kicsit nosztalgiáztam, és ha pillanatokra is, egy kicsit elvonatkoztatva, de újra visszatértem a tervezés és kivitelezés izgalmaihoz.
Adott volt egy táska, ami egyszerű feketeként nem illett a hirtelen rám tört nyári hangulathoz, de imádtam. Az elmúlt fél évtizedben portrékat rajzoltam, festettem, így a táska „feldobásánál” is, akarva-akaratlanul ebben gondolkoztam. 🙂 Az utóbbi időben rengeteg olaj portrém született színes háttérrel, de fekete-fehérben. Egyszer csak magam előtt láttam a táskámat is egy „ilyen” portréval, márpedig ha a lelki szemeim előtt már láttam, akkor nincs megállás, indulhat a megvalósítás, azaz a festés. Mivel türelmetlen típus vagyok, így azonnal elkezdtem, és addig fel sem álltam, amíg kész nem lett. Egy kicsit nehezített pálya volt, mert a feketére nem tudtam felrajzolni a mintát előre, így festettem, és ha egy-egy vonal egy kicsit elcsúszott, azonnal töröltem. Először még csak egy „sima” fekete-fehér portré született, ami akkor nagyon tetszett, de még mindig nem volt az a „hűha”. Ekkor újra támadásba lendültem, és megszületett köré a portréimra is jellemző szín kavalkád. Mindezt olajfestékkel.
És igen, megszületett az a táska, amit láttam a lelki szemeim előtt. Pontosan ugyanolyan, és imádooom! <3
Olyannyira, hogy addig kutattam, amíg nem találtam (a táskaboltra való készletemből) még egy feláldozható táskát. 🙂 Így született a Marilyn Monroe-s táskám is. Itt egy kicsit könnyítettem a helyzetemen, mert legalább a sziluettjét felvázoltam egy ezüst színű alkoholos filctollal… 🙂
Még tesztelés alatt vannak, de utána jöhetnek az egyedi elképzelések! 🙂
Bea
A képek és a minta Fekete-Vincze Beáta tulajdonában vannak, megosztása csak a www-facebook.com/ceruzaportrek oldal, forrásként való megjelölésével lehetséges.
És akkor a múlt:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: