A Kislányom szeptember elején töltötte be a 8. életévét, amire készítettem Neki egy portrét, amit az elmúlt évek kedvenc fényképeiről rajzoltam. Miközben készült rengeteg élmény és gondolat jutott eszembe, a közös élmények, sikerek, a mieink, mint szülők, és az Övéi, mint gyerek, önálló lény, “mini-Mi”.
Többek között eszembe jutott következő jelenet, ami még óvodás korában zajlott le közöttünk, és rádöbbentett, hogy Életem legnagyobb sikere Ő:
– Anya! Mi az, hogy Sikeres Élet? – kérdezte a kislányom egy szép napon.
– Emlékszel, amikor színházban voltunk? – jutott eszembe a számára is érthető magyarázat hirtelen.
Hevesen bólogatott, de láttam, hogy fogalma sincs, hogy hová szeretnék kilyukadni, miért hoztam fel azt, amikor elmentünk egy gyerekelőadásra együtt. Odaültettem az ölembe, és folytattam:
– Most, az, hogy itt ülünk, képzeld el, hogy a színpadon vagyunk, és ez a színpad, a maga az élet. Jelen pillanatban a kettőnké, és ha Apa is itt lenne, hármunké. Te vagy a főszereplő, mint abban a darabban a kislány volt. Emlékszel, hogy ott volt egy bácsi is, akire azt mondták, hogy Ő a rendező, és Te megkérdezted, hogy az mit jelent?
– Igen.
– És arra még emlékszel, hogy Anya mit mondott?
– Igen, azt, hogy amit láttunk, azt mindent annak a bácsinak köszönhetünk, Ő segítette a szereplőket, hogy úgy játszanak, hogy Nekünk tetsszen!
– Igen, szóval, az Élet színpadán ez a bácsi is Te magad vagy. Mielőtt elkezdődik a színdarab a láthatatlan közönségednek, elhatározod, hogy miről fog szólni, és hogy fogod eljátszani! Viszont, mivel Te vagy az is, aki rendezi, előfordulhat, hogy nincs olyan sikered, amit Te szeretnél, amit elvársz magadtól, ezért nem baj, ha nem aszerint játszod a szerepedet, ahogy elhatároztad, hanem kitalálsz valami mást! És akkor sem fogod elrontani a darabot, mert azok az emberek, akik együtt vannak Veled a színpadon, Ők is úgy fognak játszani, ahogy Te játszol, ahogy Neked jó, illetve a színpad mögül folyamatosan előjönnek azok a szereplők, akik abban a jelenetben Veled együtt játszanak! Érted?
– Értem! Ha azt mondom, hogy üljenek le, leülnek? – kérdezted tágra nyílt szemmel.
– Nem egészen! Nem kell utasítanod Őket! Ha Ők úgy érzik, hogy jó, amit csinálsz, és szerepelni szeretnének a darabodban, ösztönösen azt fogják csinálni, ami Neked sikert hoz! Te elhatározod, hogy, hogy folytatódik a darabod tovább,aszerint játszani kezdesz, és aki Veled együtt szerepel akkor a színpadon vagy Veled játszik tovább, és segít megvalósítani a darabot, vagy lemegy a színpadról, és egy időre nem játszik együtt Veled a Te saját darabodban! Mindig abban kell hinned, hogy a Te láthatatlan közönséged állva tapsol, ahogy Te is tetted a színházban, mert tetszett, amit láttál! Ez lesz a siker! A Te sikered!
– Honnan tudom, hogy tetszik, amit csinálok, ha nem látom Őket?
– A szíveddel érzed, mert a közönséged, amit nem látsz, elhiszed, hogy tényleg szeret Téged, és Te ezt fogod érzni! A szíveddel tudod, hogy jó, amit csinálsz, sikered van a saját ÉLETED színpadán! Ez a sikeres élet!
– Anya,én éreztem a szívemmel, hogy ügyes voltam a múltkori Anyák napján a versmondásnál, az jó?
– Nagyon jó! Azt jelenti, hogy nagyon ügyesen szerepeltél, és sikert arattál! Ezt a melegséget mindig érezned kell, ha csinálsz valamit, mert ha nem érzed, akkor változtatnod kell, és más felé kell vinned a színdarabot! Hirtelen rendezőnek kell lenned, hogy a közönséged ne csalódjon!
– Értem, Anya! Elrendezem, hogy mit hogy kell, eljátszom, megnézem, hogy jó-e a szívemnek, de ha nem, megint elrendezem, és várom, hogy a szívemmel meghalljam a tapsot! Szerintem, ha most együtt vagyunk a színpadon, és kaphatnék egy kakaót Tőled, nagyon jó lenne a szívemnek! – foglalta össze az 5 évesek bölcsességével mindazt, amit akkor éppen megértett belőle! 🙂
Nekem pedig most, évekkel később is eszembe jut az a tanulság is, amit egy hirtelen jött gondolat, hasonlat indított el, bennem is. Akkor és ott döbbentem rá én is, szembesültem vele, amit legbelül mindig is tudtam, hogy bármikor dönthetek úgy a darab közepén is, hogy változtatni kell a szerepen, nem másoknak, csak saját magamnak kell, hogy megfeleljek!! A közönség nem emberekből áll, hanem azok a saját életünk mozdulatai, történései, amelyek megsúgják, hogy sikeresek vagyunk, vagy éppen nem! Egy színházban mindig a közönség dönti el a darab sikerét! Ne mi akarjuk itt sem gondolatainkat, megérzéseinket meggyőzni, hagyjuk, hogy vezessenek minket ösztönösen a siker felé! Szolgáljuk ki Őket, azzal, hogy hallgatunk rájuk! És a Sikeres Élet rajtunk áll, és a végén úgyis kiderül, mennyire voltunk SIKERES szereplő és rendező egy személyben!
Bea
A Kislányom születésnapjára készített rajzom, 2014.09.07.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: