Amikor a Férjem Nagymamája meghalt, az ügyintézésből hazafelé ültünk a kocsiban, halkan szólt a rádió. A Férjem csak ennyit mondott: “Remélem Mamóka, már jó helyen vagy!” Abban a pillanatban, minden átmenet nélkül megszólalt a Guns’n Roses: Knockin’ on Heaven’s Door c. száma. Véletlen? Üzenet? Teljesen mindegy, libabőrös élmény volt! Szeretnénk tudni, h Akik elmentek, akik már nincsenek velünk, jó helyen vannak, békében nyugszanak! Valaki továbbra is beszélget Velük, mert hiszi, h fentről néznek le, Rá, Valaki “csak” emlékezik, mert abban hisz, nincs tovább semmi… De egy biztos, ezen a Napon Mindenki Rájuk gondol, Rájuk emlékezik, ez a Nap az Ő emlékükre van, az Övék!
Ti, ahogy múlnak az évek, sajnos, egyre többen Vagytok, vannak köztetek, aki fiatalon, értelmetlenül, mások idősen, teljes élettel a hátuk mögött mentek el… Mindkettő ugyanolyan fájdalmas annak, aki itt maradt! Nyugodjatok Békében, bárhol is vagytok, bármi is történt Veletek utána…. Mindannyian HIÁNYOZTOK, valamit magatokkal vittetek Belőlünk is! Az emlékek maradtak, amiből táplálkozunk, ha Rátok gondolunk, és boldogok vagyunk, hogy életünk részei Voltatok, ismertünk Benneteket!
Ez a fiú egy értelmetlen autóbalesetben vesztette életét, mindössze 22 évesen, 12 évvel ezelőtt. Halálának 10.-ik évfordulójára készítettem ezt a rajzot az utolsó fényképek egyikéről… Vele együtt szeretnék megemlékezni Mindenkiről, akik már nincsenek Velünk! Vannak köztük Nagyszülők, Dédik, Rokonok, Barátok, Ismerősök…. Ma mindenkiért égjen egy gyertya… Nagyon hiányoztok Mindannyian ….. :'(
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: