Az egyik legnagyobb közösségi portálon évek óta működik az oldalam, ahol a saját rajzaimat osztom meg. Többen kérdezték, hogy mit ad nekem a rajz, mit érzek, amikor rajzolok, vannak-e történetek a rajzok mögött.
Vannak.
Vannak az emberi történetek, vannak a saját érzéseim, és azok, amiket mások gondolnak a kész rajzokról. Mind más, de mind hozzáad valamit ahhoz, amit készítettem. Most ezen a blogon keresztül megpróbálom ezeket bemutatni, nem ígérem, hogy naponta írni fogok, mert csak akkor van történet, ha van rajz is, de igyekszem. Igyekszem bemutatni azt, ami Nekem, a családom mellett a legtöbbet jelenti, a rajzolást, a valóra váltott álmot.
Amit egyszer majdnem elfelejtettem, de aztán valami történt, és mégsem….
Ha hiszünk magunkban, az álmok elkezdik valóra váltani Önmagukat.Ez tény, nem egy közhely, bár tényleg úgy hangzik, de az élet mindig bizonyít. 🙂
Kicsi koromban rengeteget rajzoltam, később divattervezőnek készültem, egy egy éves intenzív tanfolyamot el is végeztem. Majd jött egy szörnyűség, ami kettétört mindent. Másnap feküdtem a kórházi ágyon egy törött és műtött kézzel, két törött lábbal, 40 öltéssel varrt arccal….. És még csak 24 éves voltam, fiatal lány, tele álmokkal …Hiába mondta az orvos, hogy évek múlva észre sem fogok venni az arcomon a hegeket, akkor még nem hittem Neki.
Az önsajnálattal eltemettem az addigi álmaimat közel 10 évre, mígnem, győzött az az érzés, hogy valami nagyon hiányzik. Már említettem, hogy előtte mindig rajzoltam. Imádtam, de mivel ott, akkor a jobb kezem megsérült, azzal együtt a saját álmaimat is sérültté nyilvánítottam. Eszembe sem jutott, hogy gyakorolni kell, és újra fogok tudni rajzolni, hiszen mai napig nem tudom teljesen jól forgatni a csuklómat, és mai napig fáj, ha megerőltetem. Majdnem 10 évig ringattam magam ebbe az önsajnálatba, mígnem, győzött az az érzés, hogy valami hiányzik. És egy szép napon döntöttem! Újra rajzolni szeretnék!!!. Megtanultam máshogy használni a kezemet, máshogy satírozni, kontúrozni. Megtanultam szinte újra mindent, mert az álmom volt. Az Élet pedig kárpótolt. Az elmúlt években több száz rajzot készítettem, már kiállításom is volt, előkészületben lévő könyvet illusztráltam, és a rajzok számát tekintve legalább 2-3 naponta született egy új mű! :).
Tényleg igaz, amit az első mondatban leírtam, hinni kell magunkban és az álmok elkezdik valóra váltani önmagukat! Soha nem szabad feladni semmit. Mindig van, kell, h legyen kiút. Az igazi nagy álmaink pedig úgysem hagynak nyugodni, mindig ott fognak motoszkálni, hívogatnak, és amíg rá nem jössz, hogy mi hiányzik, fél embernek érzed magad. Ami megtörtént, azon soha nem fogsz tudni változtatni, csak azon, hogy annak (ha úgy érzed vannak) negatív hatásait tompítsd a jövődet illetően, ami teljes egészében rajtad múlik, ha nem akarod egész életedet úgy leélni, hogy a múlt ellen tiltakozol, és közben elfelejtesz tényleg élni, boldog lenni.
Igenis, vannak csodák, és az Élet végtelen lehetőségek tengere, mi magunk irányítjuk a hajónkat, és ha ködbe is érünk, csak menjünk egyenesen arra, amerre a megérzéseink visznek, és megnyílik egy új világ, egy új lehetőség! Egy a fontos, mindig Te legyél a saját hajód kormányosa! 🙂
Bea
A rajzot én készítettem 2012. nyarán.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: